Könyvesbolt

Azt a megtisztelő felkérést kaptam, hogy Adamecz László verseskötetéhez ajánló sorokat írjak.László régi, jó barátom, volt alkalmam küzdelmeit, örömét, sikerét megfigyelni, hosszú éveken át.Ő az az ember, akit a sors megtépázott, de talán csak azért, hogy mindenki előtt példaként szolgáljon; miként lehet felállni a bajból, megmaradni, sőt, minőségi életet élni.A kötetben két nagy téma található. Az egyikben szeretteit öleli magához, kitárulkozva, őszintén. A másikban barátaihoz szól, akik a legtöbb esetben sorstársak, bajtól, betegségtől sújtottan tengődnek. Adamecz Lászlónak az a képessége is, amelyet szintén akkor fedezett fel magában, a mások segítését, fontosságát, amikor balesete és betegsége – fiatalon – magányba taszította, sorsára hagyta. Példáját látva, szervezőképességét felhasználva, ők is megtanulnak élni, másokon segíteni, hogy mindaz visszahasson rájuk.Lacit zenei képességei is segítették talpra állni, amiben Várvölgyi János, a nagyszerű vak zongorista állt mellé. Ekkor m