Könyvesbolt

Azt írta Ádám Tamás emlékezetesen sikeres, Tetovált csuhébabák (Hungarovox, 2012) című gyűjteményes kötetének hátoldalára, hogy „Aki verseket ír, nem arra született, hogy boldog legyen.”Azóta sok ezerszer fölkelt a Nap, de nem lett derűsebb sem a költő, sem az őt övező világ: Új kötetében „haldoklik a liget”, „csak a szép fájdalmakat gyűjtjük”, „naprakész a hiány”, „hazugságaink lemoshatatlanok”, „minden seb kinyílik”, „égig nő az árvaságod”, „hínárba kapaszkodsz”, „a megváltás elmarad”, „eloldalognak a talpfákat tartó bazaltkövek”, „szétfolynak a felkiáltójelek”, „súlya lesz minden töredéknek”, „törött szárnyak maradnak, szabadesés”, „éjszakába mártott villanypóznák üszkösödnek”, s „a Jóisten tablettás borokkal öntözi a tájat”.Ádám Tamás mai bánata különleges szerkezetű, hiszen idill nélküli világra emlékezik, mégis úgy tudja érezni benne a boldogtalanság mozdulatlan elemeit, hogy sebesre horzsolják a múló idő felületei. Sodródik benne, mint limányos áradatban. Némely boldogtalansága