Papp Márió : Köszönöm, jól
Hogy vagyok? Nem tudom. Utólag szokták megmondani nekem. Hogy legyen mihez tartanom magam. Eleinte államilag: az isteni elváráshoz mért csalódottsággal. Aztán számonkérőleg, vakok és elvakultak által átvilágítva. Mostanában újra erőszakosabban, de hál istennek már többen, többféleképpen. De mindannyian a szankcionálás igényével. Mert nem én vagyok a fontos, hanem a példa statuálása. Úgyhogy közömbös a válasz, ahogy mindig is az volt. Ne törődjünk hát a kérdéssel sem: az szintúgy fölösleges. Ötven éve, amióta függetlennek ügyeskedem magam, meg sem kísérlek válaszolni rá. Hisz, ha elfogadtak: KÖSZÖNÖM, ha nem, akkor csakazértis: JÓL!
Hasonló könyvek
Az oroszlánok elfogadása (versek)
Szerző: Papp Márió
Úgy mondták: előttem áll az élet. És én mindent felfalni jöttem. Azt mondják: több mint hetven éve. Akkoriban mindent lehetett (persze nem mindenhogy és nem mindenkinek - de mégis...).
Mit mond a főúr, ha azt mondja...
Szerző: Papp Márió
Hogy egy pillanatra se érezze magát bizonytalanul az étel- és itallapok, a menükártyák, a meghívók világában, vagy éppen egy főúr ajánlatait hallgatva.
Mit mond a főúr, ha azt mondja...
Szerző: Papp Márió
Hogy egy pillanatra se érezze magát bizonytalanul az étel- és itallapok, a menükártyák, a meghívók világában, vagy éppen egy főúr ajánlatait hallgatva.
0/963938089X.jpgAz oroszlánok elfogadása (versek)
Szerző: Papp Márió
Úgy mondták: előttem áll az élet. És én mindent felfalni jöttem. Azt mondják: több mint hetven éve. Akkoriban mindent lehetett (persze nem mindenhogy és nem mindenkinek - de mégis...).