Könyvesbolt

Jékely Zoltán első kötetében, az Éjszakákban (1936) olyan „lenyűgöző erővel” szó-lalt meg, amely merész-fiatalon a magyar költészet magas vonulatába emelte, oromversek-kel, szívszorító énekekkel kultúránk őrcsillagainak és templomépítőinek megszenvedett, kiérdemelt közelébe, sorsos feladatok teljesítésére kiválasztott tehetségként. A mulandóság-tudat, a nemzetféltés, a szinte panteisztikus természetszeretet, a szerelem, a magyar múlthoz és a mélyeurópaisághoz kötő bonthatatlan eljegyzettség vagy a haladás csapdájában vergődő ember költőjeként? Mindenképpen őrlélekként.A tudatosnál elemibb és mélységesebb emberség, a tragikum iránti fogékonyság, az izzó szenvedélyek, a nosztalgiáktól nyugtalan magány, a kozmikus „mindenség-félelem” és a veszendőségérzet verseit írva egyidejűleg fejezi ki korunk emberének szorongásait, irga-lom- és szeretetszomjas állapotát, az emberiség ősi létélményeit s a felnőtt korba átmentett örök-gyermekit; áldva és féltve ember és természet eredendő kapcsolatát.É