Könyvesbolt

Karafo naplójában 1969-ből származnak az első bejegyzések. Minden tudatosságot nélkülöző kézjegyek, nem a jövendőnek íródnak, nem a múltnak, semmiféle időnek, nem valakinek, hanem csak úgy. Majdnem szándéktalan képsorok, a napok esti visszfényei. Egy műbőr fedelű naptár vagy ahhoz hasonló, dátumozott lapokkal. Az öncenzúra teljes hiányának köszönhetően nem utalnak valamilyen vágyott magatartásra a benne található kézjegyek, az összekapcsolódó grafikai jelek. Karafo mindenekelőtt költő, bár ő is szégyenkezik akkor ? és később egyre inkább ? azok miatt, akik épp csak afféle írástudók, de költőnek mondják magukat. A tét számára csupán az elbeszélés tétje, a magánbeszélgetés létrejötte annak tudatában, hogy minden szó e lapokon egy újabb lék lesz azon a bárkán, amelynek padjához láncolva evezni kénytelen. Akár a hozzá hasonló lények. Őszinte barátsággal fogadja tehát beszélgetőtársnak saját magát. Esti firkák, amolyan pajzsok a következő nap ismeretlen szúrószerszámai és kilátástalan órá