Könyvesbolt

Mit szeretek Tóth Csilla verseiben? A józanságát, földhözragadtságát, kegyetlenségét és gyengédségét. Játszik minden hangszeren, de nem virtuózkodik. Hanem kérdez, faggat, tűnődik. Nem azt mondja, hogy halálra szüljük gyermekeinket, hanem hogy elcseppent anyatej. Nem azt mondja, hogy pusztulunk, veszünk, hanem hogy a férfi nagydarab húsokat árult, magáról vágta le a combját, a mellét, kinek-kinek igénye szerint. Nem azt mondja, hogy hangyányo létezők vagyunk a hatalmas égbolt alatt, hanem hogy leesik az égből egy könnycsepp, pont oda, ahol egy pocsolya a betonba belefekszik. Kápráztatóan gazdag világ. Persze csupa apróság. De létfontosságú apróságok. A szél játszik egy eldőlt kék kukán. Madárraj, felhőhalál. Hajszál a kádban, utolsó küretek. A köd a vállunkra ül. A csend elmetszi torkodat. Vágd ki az erdőt, mert eltűnik benne a lábnyom.Szereplők? Dzsémszbond, Kafka, Miss Marple, Weöres, Kant, Örkény Őrnagyura, nagynénik, szomszédok, apuk, anyuk, szerelmesek, szerelmetlenek. Hólabdák, f