Könyvesbolt

Szolcsányi Ákos harmadik verseskötetében egy éppen csak harmincon túli szerző hangján szólal meg. Átérződik rajta minden, ami ide kívánkozik: az időszak metafizikája, társas kötődései és tárgyi megfigyelései. A szándék és az áramlat nagyon fontos itt. Trendiség? Korszellem? Metafizikai kiábrándultság? Egyszerre mind. Míg korábbi kötetében a kontempláció és a dolog-megfigyelés dinamikája egyenlítődött ki, itt a felszín felülete egy személyes versalanyra tevődik át, és a szigorú, már-már katalogikus rendezettséget egy újfajta rendszerezés, sőt rendszertelenség váltja fel. Helyenként szónoki finomságú mondatok jelentenek egy-egy helyzetről, míg máshol a versnyelv potenciális tudatfolyama, egymás mellé hordott fragmentumok, nyersanyagszerűen elrendezett paradigmák alkotnak nehéz, pusztán emberi forrásuk miatt felismerhető szintagmákat.„A hús színét és fonákját / csak sejtem, mint egy-egy választ” – írja a Pisil című versben, ahol a hússütés sercegő áramlatából ki-, majd betévedő én a szigo