Könyvesbolt

„Győry Domonkos (1967) egyszer kefirt vásárolt, ám nem volt elég körültekintető – azt is lehetne mondani: naiv volt, netán idealista –, és közben elvitték az életrajzát. Mármint az azt megtestesítő kulcsait, amelyek karikába fűzve, mázsányi súlyként lógtak a bevásárlókocsin. Aztán kiderült, hogy föltehetően tévedés történt, a kocsit azért tolták arrébb, mert az illető összekeverte a sajátjával. A végén tehát minden meglett. Az életrajz is – avagy mondjuk inkább így: szerzőnk élettörténetei, amelynek legszebb és legemlékezetesebb darabjai megtalálhatók ennek a könyvnek a közepén. Sok minden kiderül belőlük. Például az, hogy mesélőjük (és egyben átélőjük) győri, könyvtárat igazgat, egyébként pedig jártában-keltében – történjen az vonattal vagy autóval – megfigyel, mérlegel, azután leír. A legfontosabb azonban talán az, hogy ez a mesélő (és vele együtt az általa elbeszélt történetek, hiszen ez is azokból derül ki), tehát szerzőnk tele van empátiával, érzékenységgel, megfigyelőképességgel.