Könyvesbolt

A magyar irodalom a nemzet lelkiismerete, emlékezete és várakozása voltmindenkor. Költészetünk egy-egy tiszta csúcsa a magyar nép egy-egytiszta álma, közös reménye, vágyakozása. A magyar költészet fényébena nemzet nagynak, tisztának, szabadnak akarta látni önmagát. A pestiutcákon tüntetők, a vérző diákok és munkások legigazabb álmunkatálmodták 1956-ban: függetlenségünket, szabadságunkat, emberiméltóságunkat. A történelem nagy pillanata az, mikor a nép megelőzivezetőit, megelőzi költőit is. Ledobja sorsa terheit, megmutatja igazierejét, világraszóló győzelemre tör. Szabad és boldog akar lenni,előbb csak érzi, de már tudja is, hogy e küzdelemben még a vereségis magasztos. Így történt népünkkel 1956-ban. A nép után a költőkébredtek legkorábban, s költeményekben próbáltuk őrizni a vereségetszenvedettek becsületét. Hervadhatatlan virágok csokra a magyarköltészet, s benne Tamási Lajosé. Történelmünk legszentebb pillanataivalóban a nemzet „közös ihletéből” és közös vállalkozásából fakadtak.Mi