Könyvesbolt

A gyakran „a költészet”-ként eladott vattacukorhoz Vasadi Péter verseinek vajmi kevés köze van. Az ő Költészetet adó szövegei nyersebbek, érdesebbek, égetőbbek és egyben szárazabbak annál. Késő-öregkori lírája – mert neki lett ilyenje is – a szó egyfajta porl(ód)ása. Felcsapó, felhőző homoklása, ha tetszik, sivataga. És eléggé tetszik, csak épp tudatában kell lenni annak is, hogy a végleges illetve végletes redukció mutatványaival van dolgunk.„Folyvást, hölgyeim és uraim, folyvást, folyvást!”Kétévente, évente új összeállítás, netán ugyanegy esztendőben kettő. Az immár aggastyánná lett szerzőnek az utóbbi időszakban nem maradt más műfaja, csak a vers. Vagy amit ő annak hisz, annak tesz meg. Szálkás eszmefuttatás többnyire, gondolati zötykölődés, vak hangú csörömpölés néha, mintha bádogzongorát püfölne bádogkanállal, s megszakítás nélkül egy igen okos, végtelenül figyelmes, de kissé kegyetlen kisfiú. 2010-2014 közti könyveiben gyakran bizonyítja a tételt, hogy amit rövid sorokra tördelne