Szentirmai Mária : Kötelékek
"Szentirmai Mária megkapó eredetiséggel szemléli a világ dolgait, s az emberi lét sokféle kötelékeiből sajátos érzékenységgel teremt hiteles költészetet.Kötelék a félhomályba tűnő gyerekkorhoz, a fátyolemlék családhoz: az egyik én még mindig ott él, az egykori házban, érzi az alumíniumdoboz illatát, látja, amint az anya lehajtja fejét Isten előtt, s a nagyapa a befagyott tó partján áll.Kötelék a szülőkhöz, alázatosan térdelve a végtelenből kihasított darabon; megtapasztalva az apa öregségét: elfáradt rajtad az öltöny; és megtapasztalva az elmúlást: a halott anyához a legszebb kosztümjét viszi. Tudja jól: A gyerekkor nem nő fel soha.Kötelék a hétköznapokhoz, ahol hajnalban szelídebben égnek a lámpák, s a törvények mellett és felett / egy pillanat is a végtelenbe vezet.Kötelék az időhöz, szelíd küzdelem a múlttal, figyelem a megtartó, felragyogó csodákra, hisz minden perc egy hosszú némulás.Kötelék a nyelvhez, s nem véletlen a kötődés a barokk korhoz, a barokk kor nyel
Hasonló könyvek
Folyóba hajló fa
Szerző: Szentirmai Mária
éhány pontos szóval teremti sóhajnyi verseit. Egymásra vetül a természet és az ember fájdalma, jótékony bizonytalanság takarja, kié is a félelem, a test sebei a vízé, a fáké vagy az
Veszteség
Szerző: Szentirmai Mária
"Pára ereszkedett az útra s az erdőre, és ettől sejtelmes várakozásba merevedtek a fák. Leveleik nedvességtől átázva, elgyengülve hallgatóztak, s minden erejükkel a halvány fény fel
Kötelékek
Szerző: Szentirmai Mária
"Szentirmai Mária megkapó eredetiséggel szemléli a világ dolgait, s az emberi lét sokféle kötelékeiből sajátos érzékenységgel teremt hiteles költészetet.Kötelék a félhomályba tűn
Folyóba hajló fa
Szerző: Szentirmai Mária
éhány pontos szóval teremti sóhajnyi verseit. Egymásra vetül a természet és az ember fájdalma, jótékony bizonytalanság takarja, kié is a félelem, a test sebei a vízé, a fáké vagy az
Veszteség
Szerző: Szentirmai Mária
"Pára ereszkedett az útra s az erdőre, és ettől sejtelmes várakozásba merevedtek a fák. Leveleik nedvességtől átázva, elgyengülve hallgatóztak, s minden erejükkel a halvány fény fel