Könyvesbolt

Képzeljük magunkat a messzi régmúltba – biztat bennünket Vargas Llosa –, amikor az ember számára még nem létezett idő, s amikor lényét szinte teljesen betöltötte a körülötte lévő világtól való rettegés. És képzeljük el, hogy egyszer csak valaki mesélni kezd – szinte mindegy is, hogy miről: a lényeg, hogy közben kis időre elmenekülhessünk a való világtól.Vargas Llosa saját magát az ilyen mesélők – vagy ahogy egyik regényében nevezte őket, a „beszélők” – utódjának tekinti. A valóságból való menekülés mindig is az irodalom egyik nagy témája – de a XX. században élt egy író, az uruguayi Juan Carlos Onetti, írja, akinek életművéről túlzás nélkül állíthatjuk: „teljes egészében arra hivatott, hogy megmutassa, mi, emberek milyen elmés, szövevényes módon teremtettünk a való élet mellé egy valótlan, de meggyőző szavakból és képekből álló, párhuzamos életet…” A latin-amerikai újpróza nagyjai szinte kivétel nélkül előfutáruknak tekintik Onettit, aki az 1930-as évek közepétől alakította ki bámulato